Bár az inzulinrezisztencia gyakori állapot, a legtöbb esetben hosszabb ideig is rejtve marad és csak nőgyógyászati vagy endokrinológiai vizsgálat során merül fel, mint kiváltó ok – főképp menstruációs zavar, meddőség, petefészekciszták, túlsúly vagy depresszió miatt – pedig a kezeletlen inzulinrezisztenciának súlyos következményei lehetnek!
A vércukorszint szabályozásában fontos szerepet betöltő inzulin segíti, hogy a sejtekbe bekerüljön az azokat tápláló cukor. Inzulinrezisztencia esetében azonban az inzulin-receptorok „hibásak”, emiatt a vérben lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie, hogy a megfelelő mennyiségű cukor betudjon épülni a sejtekbe.
Mivel főként a nőket érinti, gyakran a családalapítás időszakában derül rá fény, mert a meddőségi vizsgálat során megmérik a vér inzulinszintjét is.
De mi lehet a probléma oka?
Az inzulinrezisztens állapot során a sejtek inzulinreceptorai nem jól alakultak ki, illetve nem működnek megfelelően. Ennek hátterében állhat genetikai hajlam is, például családon belüli 2-es típusú cukorbetegség. Az inzulinszintet befolyásolhatja a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás, valamint, ha nem megfelelő a szervezet D-vitamin-ellátottsága. Minden olyan tényező, amely kapcsolatba kerülhet a szénhidrát-anyagcserével növelheti a probléma megjelenésének esélyét, tehát a különböző gyomor- és bélrendszeri, emésztőszervi problémák, a pajzsmirigy-alulműködés, a tejcukor- és a gluténérzékenység.
Miből tudhatom, hogy engem is érint az inzulinrezisztencia?
Inzulinrezisztenciára általában más betegségek kivizsgálása során kezdenek gyanakodni az orvosok – ami nem véletlen, mert gyakran jár együtt nőgyógyászati és pajzsmirigy rendellenességekkel.
A leggyakoribb ilyen probléma a menstruációs zavar, a policisztás ovárium szindróma, a meddőség és a túlsúly. Érdemes inzulinrezisztenciára gyanakodni akkor is, ha erős szőrnövekedést, hajhullást, depressziót, folyamatos kialvatlanságot, rossz a közérzetet tapasztal.
A diagnózis felállításához cukorterheléses vérvizsgálatra van szükség, melynek során a vércukorszint mellett az inzulinszint is meghatározható. Ennek legfőbb mutatója a HOMA-index, ami az éhgyomi vércukor és az éhgyomi inzulin értékekből számolható ki.
Inzulinrezisztencia-hajlamra az utalhat, ha ez az index 2 fölött van, ha pedig az az érték meghaladja a 4-et, már inzulinrezisztenciáról beszélünk.
Az inzulinrezisztencia nem egyenlő a cukorbetegséggel, de a 2-es típusú diabétesz megelőző fázisaként tekinthetünk rá. Ha túl későn diagnosztizálják és nem kezdik el a kezelését az azt jelenti, hogy több mint 50 százalékos esélye van a diabétesz kialakulásának.
A kezelés legfontosabb része az életmódváltás – a helyes táplálkozás és a rendszeres sport, a mozgás ugyanis fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében. Ajánlott a napi 4-5 étkezés, melynek során kerülni kell a cukrozott és a fehér lisztből készülő élelmiszereket. Ha az életmódváltás nem eredményes, ajánlott a gyógyszeres kezelés, ami segít beállítani a megfelelő inzulinszintet.
Érdemes a minél előbbi kivizsgálás, hiszen a megfelelő kezeléssel és életmódváltással a gyógyulási esély 70-80 százalékos; ellenkező esetben egyre nő a cukorbetegség kockázata, ami viszont már nem visszafordítható!